Henriques (dr. Luiz)

A 18. század vége felé egy heves vihar norvég hajót vetett a part szikláihoz, Pontinha (’kis fok’) közelében. João de Carvalhal Esmeraldo, Carvalhal (’tölgyes’) későbbi grófja megjelent a szerencsétlenség helyszínének közelében. A hajótöröttek szomorú sorsát látva felfigyelt egy körülbelül tizenkét éves fiúra, aki a hajón kabinosfiúként szolgált. Megnyerő arca, élénk arckifejezése és értelmes, kutató tekintete mély érdeklődést és gyengéd részvétet ébresztett benne. A jómódú fidalgo (köznemes) pártfogásába vette a gyermeket, néhány évvel később pedig Angliába küldte, hogy az Edinburghi Egyetemen tanuljon. A fiú kitűnő eredménnyel végezte el orvosi tanulmányait, majd visszatért Madeirára, ahol letelepedett és családot alapított. Ebben a városban halt meg 1845-ben. Ő volt dr. Luiz Henriques.

Nem tudjuk, miért vett fel jellegzetesen portugál nevet, és miért hagyta el a szülőhazájában viselt nevét. Mindazonáltal továbbra is külföldinek tekintették, és amikor közhivatalt kívánt vállalni, portugál állampolgárságot kellett szereznie. Erre az 1821. december 22-i rendelettel került sor.

Dr. Luiz Henriques kiváló orvos és rendkívül ügyes sebész volt. Állítólag elsőként hajtott végre egy igen nehéz műtétet, amelyet Londonban csak valamivel később kezdtek végezni. Valaki arról tájékoztatott bennünket, hogy az esetet néhány angol nyelvű orvosi könyv is leírja. Arról is értesítettek bennünket, hogy a szigeten, sőt talán Portugáliában is ő alkalmazta elsőként az akkoriban nemrég felfedezett kloroformot sebészeti műtétnél. Ennél az első műtétnél jelen volt nagy államférfink és diplomatánk, Palmela grófja, a későbbi Palmela herceg, aki akkor Funchalban tartózkodott.

Amikor 1837-ben megalapították a funchali Orvos-sebészeti Iskolát (Escola Médico-Cirúrgica), dr. Luiz Henriquest az intézmény tanárává és első igazgatójává nevezték ki. Mindkét tisztséget 1845-ig töltötte be, és egyúttal a Hospital de Santa Isabel (Portugáliai Szent Erzsébet Kórház) vezető sebésze is volt.

Dr. Henriques 1845. július 18-án ebben a városban öngyilkos lett: nagy adag ópiumot vett be, amellyel gyakran visszaélt.

Az Orvosi Iskola főtermében volt látható olajfestményű portréja, amelyet dédunokája, dr. Salvador Brun do Canto (lásd ott) adományozott az intézménynek. Salvador Brun do Canto a sziget képviselője volt.