Bodião (Scarus cretensis)
A bodião nevű papagájhal a Madeira-szigetcsoport partvidékének gyakori, nagyra becsült hala; a szócikk színváltozatait, szokásait és fogási módjait ismerteti.
Az ajakoshalfélék családjába tartozó hal, amely e szigetcsoport valamennyi szigetének partján, így a Selvagens-szigeteken (’vad szigetek’) is gyakori. Finom íze miatt méltán kedvelt. Szép faj, amelynek igen változatos színezete a világos foltokkal tarkított sötét palaszürkétől az élénkpirosig terjed; egyes példányok egyszerre pirosak és szürkék. Ezért bizonyos halásztelepüléseken megkülönböztetik a barna, a piros és a cardão nevű bodiãót. Nem vándorhal, de némileg kóborló életmódja miatt a partközeli sekély vizekben helyet változtat. Bár ma már nem olyan gyakori, mint régen, azon kevés part menti fajok egyike, amelyek viszonylag kevésbé sínylették meg a robbanóanyaggal folytatott esztelen és pusztító halászatot.
A partvonaltól 30 braça mélységig fogják. A horgos felszerelések mellett vonó- és állítóhálót, merítőhálót (peneiro) és varsát (covo) is használnak; a horgászat kedvelői és a hivatásos halászok egyaránt a horgászbotot részesítik előnyben. Csaliként rendszerint jacát (kis parti rákok helyi neve) vagy aranhát használnak: e rákfélék a part kövei alatt, az apály és a dagály vízszintje között élnek.
A Kopár-szigetek (Desertas) partjainál a caniçali (Caniçal: ’nádas’) halászok olykor bőségesen fognak ebből a halból. A halat felhasítják és besózzák, majd Funchal piacára viszik, bár a sózás addigra valamelyest csökkenti az értékét.
Ebben a szócikkben
Hely
Említett helyek · 04
1 - Caniçal
Machico. A Desertas-szigeteknél rá halászó halászok lakóhelye.
Elszigetelt halászfaluval rendelkező egyházközség Madeira keleti csücskében, Ponta de São Lourenço tövénél. Egy Moniz-hitbizományból és João Teixeira vadaskertjéből alakult ki, és 1561 körül vált önálló egyházközséggé. Piedade-ünnepét csónakos körmenettel tartják meg; erődje egy kalóztámadás után épült.
- Funchal
A sózott halat a funchali piacon árusítják.
A szigetcsoport fővárosa és a fő kapitányság székhelye, ahol a betelepülés megkezdődött; 1451–52 körül mezővárosi rangot kapott. A szigetcsoport legszélesebb öble Ponta do Garajau és Ponta da Cruz között fekszik, és védett horgonyzóhelyet kínál, bár kikötőjéről soha nem készült oceanográfiai vizsgálat. Az Elucidário éghajlati adatokkal tárgyalja Funchalt mint gyógyüdülőhelyet, és beszámol az 1906. januári zavargásokról, a dán herceg 1846. májusi látogatásáról, valamint a környék fiatal vulkáni kúpjairól.
- Kopár-szigetek
Santa Cruz · Desertas. A caniçali halászok nagy mennyiségben fogják a partjaiknál.
Madeira közelében fekvő szigetcsoport, amely a legutóbbi vulkánkitörések idején már különvált tőle, de endemikus fajokon osztozik vele. Ez volt a zuzmógyűjtés fő területe, és Thomas Vernon Wollaston 89 bogárfajt talált itt. A szigeteket tudományos expedíciók is vizsgálták, köztük az Endurance kutatói 1914-ben.
- Selvagens-szigetek
Funchal · Selvagens. A hal még a Selvagens-szigetek körül is gyakori.
Kis, lakatlan szigetcsoport, amely közigazgatásilag a Madeira-szigetcsoport része. Az Elucidário bemutatja földrajzát, geológiáját, állatvilágát és birtoklástörténetét, valamint az elrejtett kincsekről szóló legendáit, köztük Shackleton kincskeresési terveit. Kitér az évenkénti vészmadár- és nyúlvadászatra is. A szigetcsoport a Patella vulgata nevű csiga egyetlen fennmaradt élőhelye; olyan természettudósok tanulmányozták, mint Richard Thomas Lowe és Garreta.