Santa Maria (Dom Frei José de)

Funchal e jámbor püspöke Luís de Saldanhának, Dona Luisa de Guzmán királyné udvarmesterének (viador), és Dona Violante de Mendonçának a fia volt. A szerzetesi életet választva belépett a kapucinusok rendjébe, ahol művészeteket és teológiát tanított, és más fontos tisztségeket is betöltött. II. Péter 1689-ben nevezte ki az egyházmegye püspökévé; VIII. Sándor pápa 1690. március 6-án erősítette meg kinevezését. Ugyanazon év november 25-én Lencastre bíboros szentelte püspökké.

1691 márciusában érkezett meg egyházmegyéjébe, és teljes erejével hívei lelkipásztori gondozásának szentelte magát. Püspökségének plébániáit többször is felkereste, noha az utak nehezen járhatók voltak, és az útjába eső helyeken a közlekedés és a szállás is nehézséget okozott. Nagy gondot fordított a keresztény tanítás oktatására: pásztorlevelet nyomtatott ki, amely szigorúan szabályozta és írta elő azt. Egyházmegyei zsinatot hívott össze, amelyen komoly intézkedéseket hoztak az egyházi fegyelem számos, régóta elhanyagolt kérdésében.

Dom Frei José de Santa Maria türelmes és jóságos természetű volt. Igazi keresztényi alázattal viselte Dom Rodrigo da Costa főkapitány (capitão-general, Madeira katonai kormányzója) hatalmaskodását és zaklatásait. A főkapitány epés és zsarnoki természetű volt, ráadásul nyíltan támogatták rokonai, akik az ország legelőkelőbb nemességéhez tartoztak, és a legmagasabb tisztségeket töltötték be.

Rövid, ötéves püspöki szolgálata után áthelyezését kérte, és kérését teljesítették: nagy érdemeire és erényeire tekintettel a királyság (reino, azaz a portugál szárazföld) egyik legjelentősebb püspöki székébe helyezték. A portói püspökség élére került, és António Caetano de Sousa állítása szerint ott halt meg 1708. október 26-án, szent életű ember hírében.

1696. szeptember 15-én hagyta el Madeirát; ugyanazon a napon szűnt meg az egyházmegye püspöki vezetésében betöltött szerepe.