Monteiro (dr. João António)

Mindössze két olyan madeirairól tudunk, aki jelentős eredményeket ért el a természettudományok művelésében: José Vicente Barbosa du Bocage (I. köt., 125. o.) zoológusként, João António Monteiro pedig mineralógusként. Mindketten több művet hagytak ránk, amelyek e tudományágakban szerzett mély ismereteikről tanúskodnak.

João António Monteiro, akit több külföldi szerző „a tudós portugálnak” nevez, 1769. május 31-én született ebben a városban, a gazdag kereskedő Pedro Jorge Monteiro és Dona Maria Teresa de Gusmão fiaként. A keresztségben keresztapja, João António de Sá Pereira után kapta a João António nevet. Keresztapja akkoriban e szigetcsoport kormányzója és főkapitánya volt, később pedig Alverca bárója lett. Életének körülményeiről 1791-ig semmit sem tudunk. Abban az évben a Coimbrai Egyetem (Universidade de Coimbra) filozófiai karán doktori fokozatot szerzett, majd nem sokkal később ugyanott a mineralógiai katedra tanárává nevezték ki. Ilyen fiatalon megkapta a doktori csuklyát (capelo), és egész életében kivételes tehetségről és a munka iránti legodaadóbb szeretetről tett tanúbizonyságot. Ezért úgy kell vélnünk, hogy már az általános iskola padjában is kimagasló tanuló volt.

Dr. João António Monteiro egyetemi tanárként is kitűnt. Nevét José Bonifácio de Andrade e Silva és Manuel José Barjona nevével emlegették együtt: őket a természettudományok oktatásának adott új irány és tudásuk mélysége miatt hazánk legelső oktatási intézményének valódi ékességeiként tartják számon.

Dr. Monteiro nem maradt sokáig a tanári pályán. Külföldön akarta bővíteni ismereteit, és ott teljesen elmélyült tanulmányainak szentelte magát; ezek Európa valamennyi tudományos központjában nagy hírnevet szereztek neki. 1804-ben elhagyta az országot, és hosszú tudományos útra indult több európai országba. Portugáliába többé nem tért vissza, olyan okokból, amelyek ma már teljesen ismeretlenek.

Egy 1804. május 11-i rendelet a nemrég létrehozott lisszaboni kémiai laboratórium egyik katedrájának tanárává nevezte ki. Úgy véljük, ezt az állást végül nem töltötte be. Nem sokkal később kormányunk megbízta az említett tudományos út megtételével. A vonatkozó királyi levél (carta régia) biztosította számára szolgálati idejének elismerését, fizetését és egyéb kiváltságait, mintha ténylegesen ellátná egyetemi katedrájának vezetését.

Külföldre kerülve teljes egészében tudományos munkájának szentelte magát. Erről tanúskodnak azok a jelentős írásai, amelyek számos külföldi folyóiratban és kiadványban elszórva jelentek meg, de kötetekbe nem gyűjtötték össze őket, valamint több önálló kisebb munkája.

Dr. Monteiro munkáinak értékéről és tudományos érdemeiről idézünk néhány részletet abból, amit dr. Joaquim Augusto Simões de Carvalho írt róla a Coimbrai Egyetem filozófiai karának történetét feldolgozó, 1872-ben megjelent Memoria histórica da faculdade de philosophia da Universidade de Coimbra című művében:

“

„Ez a portugál tudós széles körű ismereteivel, különösen az ásványtan terén, dicsőséget szerez hazájának. Munkásságát Párizsban kezdte, ahol figyelemre méltó tanulmányokat tett közzé. Ezután Németországba utazott, hogy Freibergben a híres Werner előadásait hallgassa. Ott a kristálytan és az ásványok természetrajza terén végzett jelentős kutatásaival tűnt ki; neves német és francia ásványtudósok méltatóan hivatkoztak rá.

“

„Haüy és Binet a párizsi Filomata Társaság egyik ülésén igen elismerő jelentést terjesztett elő e kiváló madeirai tudós egyik tanulmányáról. A munka a kalcium-karbonát kristályformája egy új változatának közvetlen meghatározásával és annak figyelemre méltó tulajdonságaival foglalkozott.

“

„Haüy ásványtani értekezésében és számos tanulmányában mindig a legnagyobb elismeréssel idézi dr. Monteiro megfigyeléseit és munkáit. A kiváló francia ásványtudósnak a Annaes do Museu de Historia Natural című folyóiratban megjelent, a »vörös arzén-szulfidról« szóló tanulmánya teljes egészében tudós honfitársunk közlésein alapul.

“

Dr. João António Monteiro a topáz számos új változatáról írt, a Bajor Királyi Tudományos Akadémia kiadványában megjelent tanulmánya révén e kiváló tudományos testület tagja lett. „Schrauf a fizikai ásványtanról szóló értekezésében, Friedrich Mohs az ásványtan alapelveiről írt művében, Haiduiger ásványtani kézikönyvében, valamint Németország számos más, igen tekintélyes és elismert szerzője méltatóan említi dr. Monteiro és kiváló kortársa, José Bonifácio d’Andrade e Silva munkáit.

A már említett tudományos munkákon kívül Inocêncio Francisco da Silva Diccionario Bibliographico című műve megemlíti a Vezúv kalcium-fluoridjáról írt Memória sobre o fluato de cal do Vesuvio című tanulmányát, valamint dr. Jenner híres, a védőoltásról szóló munkájának Lisszabonban, 1803-ban megjelent fordítását. Mindezeken felül számtalan írása jelent meg külföldi tudományos társaságok saját kiadványaiban.

Dr. João António Monteiro, szülőföldünk egyik legkiválóbb fia, 1834-ben, 65 éves korában hunyt el Párizsban.