Guyana-eposz

Mintegy nyolc évvel ezelőtt sok madeirai vándorolt ki Brit Guyanába. Ez a rendkívüli kivándorlási hullám azzal fenyegetett, hogy elnépteleníti a szigetet. Néhány tehetséges és jó humorú fiatalembert hőskölteményt parodizáló vers megírására ihletett. Bár a mű nyomtatásban nem jelent meg, akkoriban divatba jött, és sokan nagyra értékelték. A kivándorlásról szólt, és Funchal társasági életének néhány legkiemelkedőbb szereplője is megjelent benne. A költemény rendkívül csípős és maró volt, helyenként tiszteletlen, sőt talán támadó is. Szerzőinek azonban a legcsekélyebb sértő szándékuk sem volt: a vers csupán a szórakozó és közben a versírást gyakorló fiatalok őszinte, vidám önkifejezése volt. Ezt a mulatságos szatírát többen írták, akik később az emberi tevékenység különböző területein tűntek ki: Francisco Clementino de Sousa, Mauricio Castelo Branco, Gabriel Franco de Castro, Matias Figueira, João José Vieira és Carlos Acciaioli Ferraz de Noronha.

A szatírának több kéziratos másolata létezik. Érdekes volna kiadni, bár ma már kevesen élnek azok közül, akik kortársai voltak a hősköltemény-paródiában szereplő személyeknek.