Erődítések

Az első erődítési építőmester (fortificador) João de Carceres volt, egy nagyra becsült, Funchalban élő kőműves. Az 1513. május 13-i királyi levél (carta régia) azt az utasítást adta, hogy „senki, bármilyen rendű vagy állapotú legyen is, ne okozzon neki sérelmet, ne bánjon vele méltánytalanul vagy ok nélkül, hanem mindenkitől tiszteletet és támogatást kapjon”, mivel őt bízták meg a bástya és az első védőfalak építésével.

1595-ben Jeronimo Jorge építészt, a királyi ház nemesét (fidalgo da Casa Real) nevezték ki Madeira szigetének erődítési építőmesterévé, évi 100$ fizetéssel.

Jeronimo Jorge két fia – Bartolomeu João és João Falcato – a Fülöpök uralma (a spanyol Habsburgok uralma Portugália felett, 1580–1640) idején apjuk hivatalát töltötte be. Közülük az első a Pico-erődnél szerzett hírnevet; érdemeit Manuel Tomás a „Szigeteposz” (Insulana) X. könyvének 57. strófájában énekelte meg.

1602-ben Mateus Fernandes kinevezőlevelet kapott az erődítési építőmesteri tisztségre, a „királyi építkezések mérnök mestere” hangzatos címmel. 1617-ben Bartolomeu Ariast küldték Madeirára az erődítések építésére, mert a kalózok kárt okoztak a part menti kis településeken.

A restauráció idején Bartolomeu João töltötte be az erődítési építőmesteri tisztséget. Egyik fia, Bartolomeu João de Abreu örökölte tőle a hivatalt, amelyet 1660-ban királyi adományként kapott meg. Erődítési építőmesterek családja volt ez.

A legkülönösebb az, hogy Dona Mariana da Câmara 1664-ben, egy erődítési építőmester özvegyeként, annak a férfinak szerezte meg a hivatalt, aki feleségül veszi a lányát. A leendő vej, aki ideiglenesen látta el a tisztséget, a jövedelemnek csupán a szabadon rendelkezhető harmadát (a hagyaték szabadon rendelkezhető harmada, terça) kapta mindaddig, amíg az elhunyt erődítési építőmester Brazíliában tartózkodó fia – akinek örökölnie kellett a hivatalt – haza nem tér, hogy apja halála után átvegye azt.

Az építési munkák ezt megsínylették. Ezért 1699-ben a portugál szárazföldről Madeirára rendelték Manuel Gomes Ferreirát, Setúbal erődítési építőmesterét, ugyanazzal a fizetéssel, amelyet ott kapott.

Inácio Gomes Fragoso 1711-ben okiratot kapott, amely a várerődítések mérnökévé nevezte ki. A királyi kincstár (Fazenda Real) egyetlen építési munkáját sem lehetett a közreműködése nélkül elvégezni; havi zsoldja 8$ volt.

A Kincstári Tanács 1744-ben évi 100$ díjazásért szerződtette João Moniz de Abreut ugyanerre a tisztségre. Őt 1748-ban Domingos Rodrigues Martins követte.

1756-tól ezt a tisztséget különleges mérnöki képzésben részesült katonatisztek töltötték be. Közülük kiemelkedett Francisco Tossi Columbina, Francisco de Alincourt, Faustino Sebastiano da Costa és Reinaldo Oudinot dandártábornok.

Az erődítési és hadmérnöki munkák jelenleg a madeirai katonai parancsnokság (Comando Militar da Madeira) egyik részlegének feladatkörébe tartoznak. S.