Tojal (grófja)

João Gualberto de Oliveira, Tojal 1. bárója és 1. grófja 1788. július 12-én született ebben a városban. Apja a kiváló madeirai João Francisco de Oliveira volt (III. kötet, 11. oldal), anyja pedig Dona Maria Joaquina Farto de Oliveira.

Régi kereskedőcsaládból származott, és maga is jelentős borkereskedő volt Funchalban, amikor Madeira képviselőjévé választották az 1834–1836-os törvényhozási ciklusra. E szigetcsoport képviseletében szenátorrá is megválasztották az 1838–1840-es és az 1840–1842-es ciklusra. 1843-ban tényleges főrendiházi tagként (par do reino) foglalt helyet a felsőházban.

1837 és 1838 között, 1841-ben, 1842 és 1846 között, valamint 1847-ben a pénzügyi tárcát vezette; 1849 és 1851 között külügyminiszter volt. A pénzügyi tárca mellett ideiglenesen a tengerészeti, a királysági (reino, azaz a portugál szárazföldi) és az igazságügyi tárcát is vezette.

João de Oliveira parlamenti képviselőként és államférfiként egyaránt jelentősen kitűnt. Parlamenti beszédeivel kiváló politikai szónok hírére tett szert: nemcsak választékosan fogalmazott, hanem mindenekelőtt alaposan ismerte az általa tárgyalt kérdéseket.

Államférfiként, különösen a pénzügyek irányításában szerzett hírnevet. Neve fontos reformokhoz kapcsolódik, ezért kiemelkedő helyet foglal el országunk pénzügytörténetében. Számos pénzügyi igazgatási területet átalakított: az adók beszedését és elosztását, a költségvetések összeállítását, a külföldi hitelezőkkel kötött megállapodásokat stb. Mindez kiváló pénzügyi és államférfiúi képességeiről tanúskodik. Pénzügyi kormányzását ennek ellenére támadások érték, ahogyan az a pártpolitikában részt vevőkkel történni szokott. Különösen Podentes grófja, a képviselő bírálta: a parlamentben és két füzetben nyíltan kritizálta João de Oliveira pénzügyminiszteri intézkedéseit. A Hontem, Hoje, e Amanhã című mű két kötetében is több oldalt szentelnek pénzügyminiszteri tevékenységének. Tojal grófja egy röpiratban válaszolt az ellene felhozott vádakra, és egy füzetben közzétette néhány parlamenti beszédét is.

1838. április 4-én királyi adományként Tojal bárója, 1844. szeptember 17-én pedig Tojal grófja címet kapta meg.

Számos hazai és külföldi kitüntetése volt, és a királyság postai szolgálatainak főfelügyelői tisztségét is betöltötte. 1852. február 9-én halt meg Lisszabonban, ahol kereskedőként már sok éve letelepedett.

1884. március 27-én João Vicente de Oliveira megkapta Tojal vikomtja címét. A vonatkozó rendelet szerint ezzel „személyében kívánták megőrizni elhunyt unokatestvére, Tojal grófja hazának tett értékes szolgálatainak emlékét, akinek férfiágon ő az egyetlen leszármazottja”.