Posta

A funchali posta rendszeres működése feltehetően 1662-re nyúlik vissza. Ebben az évben Madeirára főpostamester-helyettest neveztek ki, akit a „levélportó szabályozásával és beszedésével” bíztak meg. Valószínű, hogy ez a tisztviselő a portugál szárazföld főpostamesterének (correio-mor) volt alárendelve, és csak tőle kapott utasításokat, mivel a postai szolgálat igazgatása akkoriban nem a kormány feladata volt.

A főpostamester tisztsége 1797-ben megszűnt. 1798. május 13-án létrehozták a madeirai postahivatalt, amelyet egy adminisztrátor vezetett. A posta bevétele abban az évben 251 630 réis volt (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis), 1800-ban 312 500, 1810-ben 381 550, 1820-ban 691 120, 1823-ban pedig 1 160 830 réis. 1798 és 1824 között összesen 14 606 066 réis bevételt hozott.

Egy 1805. április 8-i rendelet előírta, hogy Madeira és az Azori-szigetek postahivatalait csatolják a Postai Főigazgatósághoz. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem történt meg: 1838. április 18-án újabb rendelet jelent meg, amely a korábbi rendeletben foglaltak maradéktalan végrehajtását sürgette.

Funchalban a postai szolgálatot hosszú éveken át a Postai Főigazgatóság alá rendelt segédpostamester (correio assistente) látta el, de nem tudjuk pontosan megállapítani, melyik évben hozták létre ezt az állást.

A segédpostamesteri állást annak ítélték oda, aki az állam számára a legelőnyösebb feltételekkel vállalta el. A kinevezett személy három évig töltötte be tisztségét, majd új pályázatot írtak ki.

A segédpostamester a városi tanács (Câmara Municipal) előtt biztosítékot nyújtott, beszedte minden küldemény törvényes postadíját, valamint az általa az elveszés kockázata ellen biztosított küldemények díját. A szolgálat igényei szerint alárendelt postahivatalokat is létre kellett hoznia; minden egyébben az 1805. április 5-i szabályzat (regimento) és a hozzá csatolt utasítások rendelkezéseit kellett követnie.

A funchali segédpostamesteri állásért 1839-ben tett legmagasabb ajánlat évi 1 030 000 réis volt erős pénzben (moeda forte, azaz az anyaországi pénz). Ezt az összeget negyedévenként, utólag kellett befizetni a lisszaboni Postai Főigazgatóságnál.

Az 1852. október 27-i rendelet megszüntette a postai segédtisztségeket, és valamennyi postai létesítményt közvetlen állami igazgatás alá helyezte. Ekkor hozták létre a funchali posta igazgatói tisztségét.

A rendelet bevezette a bélyegek használatát, de a portugál szárazföld és a Szomszédos Szigetek (Ilhas Adjacentes) közötti belföldi levelezésben a bélyeggel történő bérmentesítést választhatóvá tette. A bélyeggel ellátott levelek után 3 oitaváig 25 réis postadíjat kellett fizetni; a nyomtatványok után 1 uncia súlyig 10 vagy 20 réist, attól függően, hogy bélyeggel bérmentesítették-e őket. Az Angliába induló postazsákokat korábban a szigeten működő angol konzulátus útján küldték el. Ugyanez a konzulátus vette át az Angliából érkező postazsákokat, majd a leveleket az újságoktól és más nyomtatványoktól elkülönítve továbbította őket a funchali postának. A nyomtatványokat az angol konzulátus, a leveleket a portugál posta kézbesítette. Megjegyzendő, hogy a levelek után Funchalban nem kellett díjat fizetni, mivel a feladók az angol postán már lerótták a postaköltséget. Az Angliába küldött levelek postadíját is az angol postán, nem pedig a funchali brit konzulátuson fizették meg.

Az Angliával 1859. június 5-én kötött postai egyezmény szabályozta a két ország közötti levelezést, és csökkentette a levelek továbbításáért fizetendő díjakat.

Funchal városában 1877-ben kezdődött a levelek házhoz kézbesítése. Lisszabonban ez a szolgáltatás már 1805-ben létezett; akkor a címzett fizette a levél postadíját. A funchali posta 1866 óta bocsát ki a portugál szárazföldön beváltható postautalványokat, 1852 óta pedig a községek (concelho) székhelyein is működnek kirendeltségei. Funchal városi tanácsa egy ideig támogatta a város és a sziget egyes pontjai közötti postaszállítást.

1880. július 7-én átszervezték a távíró- és postaszolgálatot, és a postát, a távírót, valamint a világítótornyokat közös igazgatás alá vonták. Minden közigazgatási kerületben egy Távíró- és Postaigazgatóságnak (Direcção Telegrafo-Postal) nevezett hivatal irányította ezeket a szolgálatokat; a kerületi székhelyeken kívüli településeken pedig állomásokat létesítettek.

A távíró- és postaszolgálatot 1886-ban, 1892-ben és 1899-ben ismét módosították, de az 1880. július 7-i reform kétségkívül a legértékesebb és legjelentősebb mindazok közül, amelyeket máig végrehajtottak.

A madeirai posta bevétele az 1921–1922-es költségvetési évben 832 043 escudo, kiadása pedig 268 083,37 escudo volt.