Banger (John Light)

Angol kereskedő, aki a város strandján magas oszlopot építtetett; ezt később Banger oszlopának nevezték el. A tanács 1801-ben kiváltságot adott neki egy gabona tisztítására szolgáló estufa (a madeirai bor érlelésére szolgáló fűtött raktár) használatára.

Banger oszlopa 1798-ban készült el, és 1350 font sterlingbe került. Kezdetben daruk voltak rajta, amelyekkel az árut a hajókról a partra emelték; jelenleg a Blandy-cég jelzőállomásaként szolgál.

A madeiraiak által oly nagyra becsült Pilar de Bangert (’Banger-oszlop’), amelyet az Entrada da Cidade (’a város bejárata’) rakpartján partra szállók mind ismertek, 1939-ben lebontották, a helyi sajtó tiltakozása ellenére. Nem volt olyan nyomós ok, amely a lebontást teljes mértékben indokolta volna.

Néhány nappal azelőtt, hogy ezt a merényletet elkövették volna, a város egyik lapja a következő sorokat közölte, amelyeket itt is meg akarunk őrizni: „A merénylet hamarosan megtörténik. A halálos ítéletet kimondták. A Rua da Praia jellegzetes, eredeti, semmi mással össze nem téveszthető obeliszkjének el kell tűnnie a föld színéről. Néhány napon belül könyörtelenül a feledés legmélyebb poklába taszítják. Így rendelkeztek az emberi dolgok fölött álló hatalmak. Nem lehet haladékot, kegyelmet vagy büntetésenyhítést kieszközölni. A végzetes ítéletet késedelem nélkül, fellebbezésnek, folyamodványnak vagy panasznak helyet nem adva kell végrehajtani.

Nyilvánvalóan nem olyan műalkotásról van szó, amelyet áhítattal kellene tisztelni; nem történelmi emlékről, amelyet meg kellene védeni; és nem is megőrzésre érdemes, tanulmányozandó régészeti tárgyról. Ezt mindenki tudja és elismeri.

De ahogy már annyiszor elmondták, a régi, érdekes oszlop sajátos hangulatot teremtett ott, ahol büszkén magasodik. Különleges és jellegzetes arculatot adott a helynek, amelyet a legnagyobb gonddal, tisztelettel és megbecsüléssel kellett volna megőrizni. Mindenki tudja, hogy több mint egy évszázada – a régi oszlop 49 éve áll – metszetek, litográfiák, olajfestmények, napjainkban pedig fényképek örökítik meg újra és újra ezt a helyet és környezetét. A tenger felől látható, rendkívül gazdag tájképünk szerves része, amelyet az évente hozzánk látogató százezer idegen is megcsodál és nagyra értékel.”