Bérek

Az utóbbi időkben rendkívüli mértékben megnőtt a megélhetés költsége. A dolgozó rétegekhez tartozók ezért kénytelenek voltak magasabb fizetést követelni munkájukért: másként nem tudták megőrizni szakmai méltóságukat, és fedezni saját maguk és családjuk legsürgetőbb szükségleteit. Vannak munkások, akik most (1921) a háború előttinél 20, 25 vagy 30-szor magasabb bért kapnak. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy minden alapvető árucikk ára rendkívüli mértékben emelkedett – amint e kötet 141. oldalán már láttuk –, hogy a korábban havi 6 vagy 8 escudóért (1911-től portugál pénznem, = 1000 réis) kiadott lakásokat ma csak 300 vagy 400 escudóért lehet kibérelni, és hogy egy öltöny vagy egy pár csizma ma 18 vagy 20-szor annyiba kerül, mint régen, stb., stb., a dolgozók követelései már nem meglepőek. El kell ismernünk ugyanis a jogukat ahhoz, hogy javítsanak anyagi körülményeiken, és így szembenézhessenek azzal a súlyos válsággal, amelyet országunk vezetőinek hibái és hozzá nem értése idézett elő (1921). Az alábbiakban a lehető legpontosabban bemutatjuk, mennyit kerestek a különféle dolgozók a háború előtt, és mennyit kapnak ma. Hozzá kell tennünk, hogy bár a régi és a mai bérek között jelentős a különbség, e foglalkozások művelőinek soha nincs hiányuk az általuk megkövetelt feltételeknek megfelelő munkában, bármivel foglalkozzanak is. Ennek több oka van, mindenekelőtt az, hogy a madeirai lakosság egyik bástyáját alkotó réteg gazdasági helyzete az utóbbi időben jelentősen megváltozott.

BÉREK

Foglalkozás	1914-ben (escudo)	1924-ben (escudo)
Ácsok	80–1	18–25
Kőművesek	70	18–20
Kőművessegédek	50	10
Festők	80	19
Műbútorasztalosok	70	18
Lakatosok	80	15
Meszelők	70	15
Bádogosok	70–80	15–16
Kazánkovácsok	80	18
Szabók	80–1	25–30
Cipészek	80	25
Polírozók	70	16
Hímzőnők	18–24	5–8
Javítást végző hímzőnők	20	4–5
Hímzések vasalónői	25–30	5–7
Mezőgazdasági munkások	45–50	10–12
Házak padlóját súroló munkások	50	12–15

A nyomdaipari dolgozók rendszerint havonta kapják meg a fizetésüket: a szedők 400–500 escudót, a tanoncok 150–200 escudót keresnek. A háború előtt a tanoncok havi 4,50–7 escudót, a szedők pedig 18–20 escudót kaptak. Az első osztályú borbélyüzletek tulajdonosai a hajvágásért 2 escudót, a borotválásért 1 escudót kérnek; a másodosztályú üzletekben a hajvágás 1,50 escudo, a borotválás 75 centavo. A háború előtt ugyanezért az első osztályú üzletekben 10, illetve 5 centavót, a másodosztályúakban 5, illetve 3 centavót fizettek. Egy pék heti 70 escudót keres, míg a háború előtt mintegy havi 30 escudo volt a fizetése. Egy szakács, illetve egy szolgálólány havi 100 000 réist, illetve 60 escudót kér; a háború előtt havi fizetésük nem haladta meg a 10–12, illetve a 3–5 escudót.

A cikkben közölt adatok teljes egészében az 1921 előtti helyzetre vonatkoznak.