Árak 1923-ban

Cukor: kilónként 4,20 escudo; rizs: kilónként 1,70–2,40 escudo; olívaolaj: literenként 6 escudo; sózott tőkehal: kilónként 5 escudo; burgonya: kilónként 50–70 centavo; kávé: kilónként 7–8 escudo; sertéshús: kilónként 5 escudo; marhahús: kilónként 4 escudo; vöröshagyma: kilónként 1,50 escudo; árpa: alqueire-enként (alqueire: gabona űrmértéke; területmértékként kb. 900 m²) 10 escudo; tea: kilónként 12–20 escudo; lisszaboni kolbász: kilónként 14 escudo; borsó: alqueire-enként 12 escudo; lóbab: alqueire-enként 11 escudo; bab: alqueire-enként 20 és 21 escudo; csicseriborsó: kilónként 1,40–2 escudo; tej: palackonként 50 centavo; vaj: kilónként 9–10 escudo; száraztészta: kilónként 2,30–2,40 escudo; kukorica: kilónként 1,20 escudo; tojás: tucatja 3,60 escudo; kenyér: kilónként 1,30–1,40 escudo; petróleum: literenként 2 escudo; sajt: kilónként 14–16 escudo; szappan: kilónként 4,40 escudo; burgonya (madeirai nevén semilha): kilónként 50 centavo és 1,20 escudo között; búza: alqueire-enként 12 escudo; gyertya: kötegenként 2,80 és 3 escudo; ecet: literenként 80 centavo.

Nem meglepő, hogy például a külföldi árunak számító tea és petróleum ma (1921) hétszer, illetve hússzor annyiba kerül, mint 1914-ben. Arra azonban – a mezőgazdasági munkások által követelt túlzott bérek ellenére – nincs elfogadható magyarázat, hogy nemcsak a Portugáliából származó árukat, hanem a Madeirán termelteket is a korábbinál tizenötször, hússzor, sőt akár ötvenszer magasabb áron adják. Ha az élelmiszerekről áttérünk a különféle szövetekre és ruházati cikkekre, még nagyobb árkülönbségeket tapasztalunk. A megélhetési költségek szüntelen emelkedése miatt egyes, korábban jómódban élő társadalmi rétegek helyzete igen nehézzé vált.