Közönséges szépia (Sepia officinalis)
Eredeti cím: Chôco (Sepia officinalis)
A közönséges tintahal a madeirai part menti vizekben; a szócikk kitér belső mészvázának (silba), tintájának (ferral) és petéinek (uvas do mar) helyi elnevezésére.
Madeira parti vizeiben nem ritka fejlábú puhatestű, különösen nyáron. Ehető és ízletes; horgos eszközökkel, de gyakrabban vontatóhálóval fogják. Belső mészváza, amelyet a helyiek silbának neveznek – ez a siba szó torzult alakja –, gyakran kerül a partra, tengeri madarak csőrének nyomaival. Egyik ellensége a sirály: röptében figyeli, és amikor a felszín közelébe ér, nagy sebességgel lecsap rá. A halászok ferralnak nevezik a szépia által kibocsátott fekete folyadékot, amely zavarossá teszi a vizet, így elrejti az állatot ellenségei elől. A név bizonyára a folyadék sötét rozsdaszínére utal. Másutt ugyanebből a folyadékból festészetben használt barna festéket készítenek szépia néven. Előfordul, hogy amikor a halász felhúzza csónakja horgonyát, egy szőlőfürtre emlékeztető különös tárgyat talál köré tekeredve. Fekete, puha, kissé körte alakú szemei olyan hajlékonyak, mint a gumi: ezek a szépia petéi, amelyeket uvas do mar-nak neveznek, és amelyeket maga a ferral színezett meg. Az állat a horgony kötele köré rakta le őket, amíg a csónak horgonyon állt – vagy, ahogy a tengerészek mondják, „apoitado” volt.