[Bevezető]

E mű kiadásával Madeira felfedezésének ötszázadik évfordulóját kívántuk megünnepelni. A kötet egyike lett volna azoknak a megemlékezéseknek, amelyekkel nálunk méltóképpen kellett volna tisztelegni e jelentős és örvendetes esemény előtt. A szigetcsoport felfedezése című szócikkben röviden kifejtett okokból úgy véltük, hogy az ünneplés csak akkor lehet teljes, ha országos jelleget ölt, és nem szorítkozik a távoli szigetek elszigeteltségéből fakadó, szűk keretek közé zárt regionális megemlékezésre. Feledésbe merültek vagy teljesen visszhang nélkül maradtak azok a szavak, amelyekkel a fővárosi sajtó emlékeztetett a megemlékezés kötelességére. Külön is felhívták a figyelmet a Lisszaboni Tudományos Akadémiára, azon belül pedig a hódításaink és felfedezéseink évfordulóinak megünneplését szervező, ma is működő bizottságra. Ceuta elfoglalása – az első, amelyre a szárazföldi határokon túl került sor – méltó és ünnepélyes megemlékezést kapott. Nem lett volna szabad megfeledkezni e szigetcsoport felfedezéséről sem: valójában ez jelzi fényes hajós-odüsszeiánk és későbbi tengeri uralmunk kezdetét.

Nem meglepő, hogy így történt, hiszen ez a dicsőséges évforduló a szigetcsoport fővárosában is észrevétlenül múlt el, eltekintve a funchali napilapok néhány rövid, futólagos említésétől. Egyedül e kerület (distrito) főtanácsának (Junta Geral) jutott az a megtiszteltetés, hogy megemlékezzen Madeira felfedezésének ötszázadik évfordulójáról: elkészíttette a felfedező João Gonçalves Zarco tiszteletére emelendő emlékmű makettjét, és kiadatta a művet, amelyhez e sorok bevezetőül szolgálnak. Az igazgatási testület egyik tagja, João Augusto de Pina úr az 1917. májusi rendes ülésen terjesztette elő e munka kiadásának javaslatát. A művet a javaslatban megfogalmazott, alább idézett alapelvek szerint kellett elkészíteni:

„.... Egy történelmi tárgyú, de közérthető irodalmi műre gondolok, amely elsősorban a kevésbé tanult rétegeknek szól, és könnyen, gyorsan használható. Mutassa be a szigetcsoport életét sokféle megnyilvánulásában és változatos vonatkozásaiban, még ha csak rövid áttekintésben is, hogy a mű ne nőjön túlságosan nagyra. Ez a rövidség azonban nem zárja ki, hogy foglalkozzék Madeira öt évszázados történetének fő eseményeivel, legnevezetesebb fiainak életrajzával, szokásaival, hagyományaival, irodalmi, tudományos, művészeti, ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenységével, enyhe éghajlatával, gazdag állat- és növényvilágával, tájának páratlan szépségével stb., stb. Így a mű a tudnivalók és adatok bőséges tárháza lehet, különösen azok számára, akiknek idő vagy megfelelő felkészültség híján nincs módjuk hosszas tanulmányokra és alaposabb kutatásra.”

Szerény lehetőségeink és a rendelkezésünkre álló szűkös terjedelem keretei között a lehető legnagyobb lelkiismeretességgel igyekeztünk eleget tenni a súlyos feladatnak, amelyet önként és ellenszolgáltatás nélkül vállaltunk. Olyan könyvet írtunk, amely nemcsak az elsősorban megcélzott szélesebb olvasóközönség igényeinek felel meg, hanem a művelt olvasóknak is hasznos tájékozódási forrás. Megjelöltük a legbővebb és legmegbízhatóbb forrásokat, amelyekhez azok fordulhatnak, akik a műben tárgyalt egyes kérdésekről teljesebb és részletesebb tájékoztatást szeretnének. Bár az Elucidário Madeirense alapvetően áttekintő jellegű, nem éreztük úgy, hogy felmentést kapnánk a szigetcsoport történetének egyes kérdéseiben végzett alapos kutatás alól. Felhasználtuk ehhez a korábbi években végzett hosszas vizsgálódásainkat, és újabb kutatásokat is folytattunk. Így e szigetek történetéhez értékes anyagokat gyűjtöttünk össze, amint azt a Madeira története című szócikkben hangsúlyozzuk. Vállalásunkból csupán egyetlen feltételt nem tudtunk teljesíteni, tőlünk teljesen független okok miatt: a könyv nem jelent meg az eredetileg kitűzött határidőre. Munkánkat kiváló barátaink, Adolfo César de Noronha és Alberto Artur Sarmento őrnagy értékes közreműködése gazdagította. Ritka tehetségüket, széles körű műveltségüket és különösen a madeirai ügyekben való elmélyült jártasságukat itt jól ismerik. Hálásak vagyunk közreműködésükért, ugyanakkor őszintén sajnáljuk, hogy az csak az első kötet egy részére korlátozódott. A mű többi része így nélkülözni kénytelen mindazt, amit e kiváló munkatársaink bizonyított hozzáértésétől várhattunk volna.

Meg kell jegyeznünk, hogy a különféle madeirai témákról írt, Funchal több lapjában – különösen a régi Heraldo da Madeira, valamint a Diário da Madeira és a Diário de Notícias hasábjain – megjelent írásainkat széles körben felhasználtuk e munka elkészítéséhez. Számos cikkünket részben vagy egészben újraközöltük, aszerint, hogy az adott téma mit kívánt meg.