Faria (João Alfredo de)

Santo António egyházközségében (freguesia) született, José de Faria és Claudia Matilde de Faria fiaként. A funchali gimnáziumba (liceu) járt, majd elvégezte az egykori Hadiiskola gyalogsági képzését. Katonai pályáján a hadsereg egyik legkiválóbb tisztjeként szerzett hírnevet, de nem csupán a csapatoknál és a laktanyák belső szolgálatában tevékenykedett. Főként katonai bíróságokon és magasabb hivatalokban dolgozott: ragyogó értelmi képességei, korábbi tisztségeiben bizonyított hozzáértése, valamint közismert és elismert jellembeli feddhetetlensége miatt hívták oda. A katonai bíróságokon ügyészként szolgált, és több törvényhozási ciklusban képviselő volt. E tisztségeiben igen gördülékeny beszédű szónoknak bizonyult, aki gondosan ügyelt a kifejezés pontosságára, és alaposan ismerte a tárgyalt kérdéseket. Könnyed, szabatos és metsző beszéde különös érdeklődést keltett hallgatóságában, amely mindig nagy odaadással figyelte. Ügyészként néhány híres perben olyan beszédeket mondott, amelyeket a törvényszéki ékesszólás valódi mintaképeinek tartottak. Bár nem volt pénzügyi szakember, kinevezése az adóügyek főfelügyelőjévé meglepetést keltett. E fontos megbízatásának azonban olyan hozzáértéssel tett eleget, hogy még az akkori politikai vezetés ellenfelei is önként és lelkesen méltatták. Az e munkájáról két kötetben kiadott terjedelmes jelentést a sajtóban ellentmondásosan ítélték meg. Senki sem tagadhatta azonban, hogy e nagy értékű munka szerzője lelkiismeretesen és mélyrehatóan tanulmányozta a kérdést, a legtisztább szándékkal kívánta szolgálni hazáját, és írásában magasrendű szellemének fénye is megmutatkozott. Nem sokkal halála előtt tábornokká léptették elő. 1921. január 24-én hunyt el.