Zuzmók

Longinos Navas tisztelendő atya, a neves spanyol zuzmókutató Sinopsis de las Liquenes de las Islas de Madera című művében 203 fajt sorol fel és ír le ezekből a különös sejtes növényekből, amelyek – mint ismeretes – egy alga és egy gomba társulásából állnak. A gomba az algától szénhidráttartalmú anyagokat kap; az alga a gombától védelmet nyer a kiszáradás ellen, továbbá bizonyos mennyiségű nitrogéntartalmú anyagot. Ezt a társulást szimbiózisnak nevezik.

A madeirai zuzmók közül a következőket említjük: Stiacta damaecornis, Pseudocyphellaria aurata, Lobaria pulmonaria, Xanthoria parietina, Usnea florida, Nemaria fuciformis, N. rocella, N. fucoides, Cenomyce pyxidata, valamint a Lecanora, Parmelia és Lecidia nemzetség különböző fajait stb. A Nemaria nemzetség nálunk előforduló három faját urzela néven ismerik. Régebben gyakran használták őket vörösesibolya festékanyag előállítására: a növényeket mésszel és vizelettel erjesztették. A zuzmók a fák kérgén, sziklákon és falakon, a talajon stb. találhatók. Lásd: August von Krempelhuber, Stein, Stizenberger, Steiner, Navas.